Jenő beszámolója

Azt hiszem, hogy kevés olyan hitehagyott, önmagát kereszténynek valló embert ismerek, mint Jenő. A sorait olvasva egyrészt nagyon elszomorodtam, mert én tudom, hogy van kiút, míg neki már csak a kasztrálás jut eszébe lehetséges megoldásként. Másrészt haragszom nagyon a felekezetére amiatt, hogy ennyire felületes megoldásokat mutatnak csak híveiknek. Szerintem az itt tanító emberek nincsenek tudatában annak, hogy hány ember fordul el Istentől az ő hanyagságuk miatt. Ha elolvassátok, biztosan rájöttök melyik felekezetről van szó...

Jenő (43)

Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?

13 éves korom óta, vagyis 30 éve

Még mindig függő vagy? - Igen

Keresztény vagy? - Igen

Mi a nemed? - férfi

Hogyan kezdődött a függőség?

12-13 évesen nem tudtam mi az az önkielégítés, csak este az ágyban simogattam magam, aztán elmentem. Rászoktam. Naponta 3-4-szer, volt időszak amikor 6-8-szor is maszturbáltam. Szinte állandóan erekcióm volt, folyamatosan takargatnom kellett magam, aztán rászoktam az övtáska viselésére. Sok barátnőm volt, sok lelkifurdalás mellett, a paráználkodás miatt.  Húszas éveim végén megnősültem. Legalább a napi egyszeri szexet igényeltem volna, de feleségem csak havonta egyszer kívánta, így maradt a hagyományos megoldás. Soha nem léptem félre. Házasságunk hamar tönkrement, de 10 évig kihúztuk a gyerekek miatt. Akkor leléptem otthonról. Találtam egy hölgyet, aki igényelte a sűrű együttlétet. 2 évig voltunk együtt napi 2-3-szor szexeltünk. Nem kellett maszturbálnom. Vallási és életviteli különbségek miatt hagytam el. A helyzet ugyanaz lett. Azóta egyedül vagyok, önkielégítek és lelkifurdalok.
A lelki életem a folyamatos kudarcok miatt egyre silányabbá vált. Most már szinte alig imádkozom.

Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?

Szüleim biztos tudtak róla, én csak a gyónásban papnak mondtam el. Semmi különös reakciójuk nem volt, gondolom természetesnek vették.

Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?

Neked: Napi 2-3 (5-6) órát elvett a napomból, és állandó lelkifurdalással küzdöttem.

Környezetednek: Nem tudom.

Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?

Rengeteget imádkoztam, böjtöltem, virrasztottam, önmegtagadásokat végeztem, nagyon sokszor gyóntam, minden nap szentmisére jártam, és áldoztam amikor csak tudtam.

A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?

Nem mondtam el, ciki lett volna.

Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?

Csak hullámvölgyek voltak.

Most hogy érzed, van kiút?

Nincs. Gondolom majd öregkoromra elmúlik. Egyetlen megoldásnak most is csak a kasztrálást tudnám elképzelni.

Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem? 

Folyamatosan, de mivel semmivel nem lett jobb, akár imádkoztam, akár nem, ezért egyre kevesebbet.

Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?

Pszichológus, pszichiáter természetesnek tartotta.

Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?

Ugyanott tartok. Hatalmas erőfeszítéssel maximum egy hétig bírom. Általában naponta legalább kétszer nyúlok magamhoz.